Nemcsak a hullámszörfözés, a stand up paddle szülőhazája is Hawaii. Kauai szigetén mi is kipróbáltuk magunkat, SUP-poztunk a hullámok hátán, csendesebb napokon pedig a számos folyó egyikét fedeztük fel. Mindkettő másmódon ugyan, de nagyon izgalmas. 
Kauai lélegzetállítóan gyönyörű, nehéz itt a blogon megidézni szépségét. A zöld legkülönfélébb árnyalatai, az egzotikus növények, virágok, a kakasok örökös kukorékolása (mert azok mindenütt ott vannak – „vadon” – a szigeten), a páradús levegő, amit kezdettől fogva puhának éreztünk a bőrünkön, illetve annak édeskés-sós illata az, ami leginkább belénk ivódott. 
Ha hullámszörfözni szeretnénk SUP-pal, csakúgy mint máshol, itt is a tudásunknak megfelelően érdemes strandot választani. Nemcsak a hely sajátosságait, hanem az adott napra jellemző (időjárási) tényezőket is érdemes figyelembe venni. Kedvelt és híres surf spot Kauai északi felén található Hanelei-öböl, ahol meglehetősen messzire ki kell eveznünk a jó hullámokért, de megéri. Kalapaki beach egy védett öböl, ahol kezdők is bátran próbálkozhatnak a hullámokon. Akinek nincsen saját stand up paddle deszkája, itt bérelhet, sőt oktatásra is van lehetőség. Víz és levegő hőmérséklete egyaránt nagyjából 26 fokos. Ha eleredt a trópusi eső, sem zavart minket, kivétel nélkül szörfruha nélkül szálltunk vízre. Sőt jólesett néha csobbani egyet, kicsit lehűlni. Míg egy-egy hullámra vártunk, könnyen szóbaelegyedtünk a barátságos helyi szörfösökkel. Itt ismerkedtünk össze a zongoratanár és csontkovács Lisával, valamint a hetvenes éveiben járó (korántsem úgy néz ki) pszichológus Roberttel, akik példaértékűen minden nap, délelőttönként 2-3 órát töltenek a vízen hullámlovaglással. A hullámokat szinte kivétel nélkül könnyű elcsípni, a legtöbb helyen szépen, puhán törnek, nem a parton (reef break). A stand up paddle legnagyobb előnye a hullámszörf deszkával szemben (nemcsak itt Kauain, hanem mindenütt) az, hogy ha a tenger éppen nem alkalmas hullámszörfözéshez, illetve egy tavon, vagy folyón szeretnénk evezni, azt SUP deszkán megtehetjük, de egy hagyományos surf boardon aligha (vagy legalábbis rém kényelmetlen és megerőltető lenne hasalva). Kauai folyóit suppal felfedezni kimondottan izgalmas. A kanyargó folyókat nagy vulkanikus hegyek ölelik körül, trópusi növényzettel. A túráink során minden esetben a folyótorkolatoktól indultunk és próbáltunk a sziget beleseje felé haladni, ameddig csak a folyó engedte. Így olyan helyekre jutottunk el stand up paddle deszkán, amit más módon nem tudtunk volna megközelíteni, így legtöbbször szinte teljesen érintetlen, fel nem fedezett területeken jártunk. A folyókat igazi dzsungel veszi körül, láttunk többek között noni és kukui fákat, kókusz pálmákat, különböző fajtájú hibiscusokat, egzotikus madarakat, teknősöket. A legjobb az egészben, hogy a teljes sziget mentes a veszélyes élőlényektől, így ha melegünk lett, meg mertünk mártózni a folyók hűs vizében. 
A legnagyobb és egyik leghangulatosabb folyó, a Wailuha, amely egy mély völgyben kanyarog. Kirándulni és edzeni is kiváló a főág. A partot végig sűrűn benőtt hibiszkus cserje ( hawaii nyelven hau) övezi. Ez a fajta az élénk sárga virágát hamar ledobja és az a vízben rövid időn belül rozsdabarnává válik. A hibiszkusz bokrok mögött ugyan nem látható, csak hallható, hogy marha csordák legelésznek. Ha barátaink nem világosítanak fel erről minket, az éktelen bőgésük alapján mi inkább dinoszauruszokra tippeltünk volna, minthogy az jobban beleillik ebbe a jurassic parkos környezetbe. Csakis innen a vízről, a SUP deszkákat egy bizonyos helyen – a kiindulási ponttól nagyjából egy óra evezésnyire – partra húzva, közelíthető meg körülbelül negyven perces gyaloglással az esőerdőbe, a Secret Falls. A vízesés sajnos már nem annyira titkos, mint ahogy a neve jelzi, mi legalábbis számos turistával találkoztunk össze, akik stand up-pal, kenuval, vagy kajakkal érkeztek. Megéri azonban a helyet felkeresni, az dzsungelen át vezető út és a vízesés is mesébe illő. 
A Kalihivai folyó a sziget északi felén található. Erre a SUP kirándulásra RED 8’10 The Whip és Hawaii SUP 10’6 allround boardokkal indultunk. Pár kilométeres evezés után, a híd alatt átjutva, a folyó keskenyebbé és sekélyebbé válik. Nemcsak az erősödő sodrás, a kíváncsiság is hajtott minket, így miután továbbhaladtunk és az evezőnk talajt fogott, valamint a szkegünk is leért, hirtelen ötlettől vezérelve felfordítottuk a deszkánkat és térdelve eveztünk kézzel, míg az lehetséges volt. Sajnos cipő híján egy idő után nem tudtunk gyalogosan se tovább menni a csúszós köveken, pedig valahol előttünk egy vízesés várt volna minket. 
A másik, közelben lévő, Kilauea patakon az evezést a langyos trópusi eső tette emlékezetessé. Több zegzugos ágba is behajtottunk és kisebb vízesések mellett haladtunk el. Rajtunk kívül erre még a madár se járt. 
A Hanelei folyón nagy a vízi élet. Itt egy nagyobb, közel négyórás SUP túrát tettünk meg, pedig a gyorsabb, race deszkákon eveztünk (12’6 Hawaiian Glide SUPs és FourOFour). A feltámadó szél és az erősebb sodrás azonban lassított minket. Addig mentünk, amíg kellően széles maradt a folyó. Mielőtt a sodrás beerősödött és raftingolásba csapott volna az evezés, visszafordultunk. 
A Huleia folyót a Nawiliwili kikötőből közelítettük meg. Derekas túra volt ez is, főleg a visszafelé vezető úton a feltámadó szél miatt. Ez a vidék is, csakúgy mint sok más, természetvédelmi övezet. Az út első szakaszában a nagy hegyek látványában gyönyörködhettünk. A folyó mellett található a történelmi helynek számító Menehune Fishpond halastó. Stand up paddle deszkával át tudunk jutni egy bokoralagúton keresztül a tóra, ahol valószínű ritkán jár ember, mert a halak folyamatosan körülugráltak minket. A folyón tovább haladva az elsekélyesedő szakaszánál válik a környék igazán bujává, egzotikussá. Innen szárazföldön túraösvények vezetnek tovább. 
