Blog

Türkizkék vizű tavak, hófödte csúcsok, megkapó táj. Szlovéniának egész biztosan ott a helye minden stand up paddle-es bakancslistán! Előre bocsátom, a mostani bejegyzés korántsem teljes: a szlovéniai supos kalandozásunk mindössze egy napig tartott. Ez alatt az idő alatt lehetetlen az ország jelentős vizeit stand up paddle deszkán bejárni, de nem is ez volt a célunk. Elsősorban a Bledi-tó miatt jöttünk ide, amit már nagyon régóta terveztünk felkeresni, sok szépet hallottunk, olvastunk róla. Az csak hab a tortán, hogy a közeli, meseszép Bohinji-tó is belefért a programba. A korábbi „SUP-os helyek a világban” sorozat  1-2. része (Fokváros és Kauai) egy átható képet ad a térség SUP lehetőségeiről. A mostani, harmadik rész, minden reményem szerint a jövőben bővülni fog további hasonló fantasztikus szlovéniai élményekkel, mint a mostani, hiszen rengeteg errefelé a látnivaló és lehetőség. (Ha másért nem is, a Vintgár szurdok miatt  biztosan visszatérek). Most a Bledi és Bohinji állva evezős kirándulásunkat mesélem el nektek. Egy szeptemberi délután indultunk útnak a tihanyi SUP Centerből két RED 10’6 Ride felfújható felszereléssel. Átkompoztunk a déli partra és autópályán meg sem álltunk a célig, így nagyjából négy és fél óra alatt Blednél voltunk. A hegyekkel körülvett városka nagyon hangulatos, de rengeteg itt a turista, még utószezonban is. Nemhiába Szlovéniában ez az egyik legkedveltebb turistacélpont. Az éjszakát a számos panziók egyikében (Penzion Mlino) töltöttük a tó partján. Másnap reggel a szálló parkolójában pumpáltuk fel a deszkáinkat, ugyanis megengedték, hogy a kicsekkolás után is ott parkolhassunk, így aztán ott helyben rögtön vízre is tudtuk tenni a stand up paddle boardokat. Ez nagy könnyebbség volt, ugyanis a parkolás és egyben vízre szállás máshol a parton amúgy elég nehézkes – nincs mindenhol közvetlen megközelítési lehetőség – arról nem is beszélve, hogy fizetősek a parkolók és drágák is. A tó körbe-körbe mindössze 6 kilométer, így könnyedén bejártuk állva evezve. Magas hegyek – zömében havas csúcsokkal – veszik körül, az egyiken áll az impozáns Bledi-vár (éjszaka is gyönyörű kivilágítva). A tó közepén a meseszép Bledi-sziget a gótikus templommal a tekintetet már messziről vonzza. A szigetre – SUP híján – gondola-szerűségekkel (pletna) viszik át tömegével a turistákat (15.- euróért), ahol aztán pontosan száz lépcsőfokot megmászva juthatunk fel a templomhoz. A legenda szerint aki megkongatja a harangot, annak kívánsága teljesül. Mondanom sem kell, hogy napnyugtáig folyamatos a kongatás… A túra során mi mindvégig a vízen maradtunk, ahol a pletnásokon kívül alig volt forgalom.  Az evezés során csak pár SUP-ossal és evezős csónakkal találkoztunk szembe, noha a tavon kijelölt evezős pályák is vannak – állítólag számos evezős versenyt rendeztek már itt. Ha valakinek nincs saját deszkája, SUP felszerelést bérelni is lehet a tónál, a Villa Bled szálloda csónakházánál. A Bananaway cég szervez túrákat is, nekik ugyan helyben nincs centerük. Annak ellenére, hogy szeptember derekán jártunk és a vízmélység is eléri a harminc métert, többször megmártóztunk az akkor körülbelül huszonöt fokos üdítő vízben, ami mindamellett, hogy bámulatos türkizkék (vagy zöld?), kristálytiszta és átlátszó is. Az evezéssel elégetett kalóriákat a híres Bledi krémessel pótoltuk, ami mára a város egyik (gasztronómiai) szimbóluma lett. Mindenütt árulják, mi az eredetit, a Park Hotel kávézójában kóstoltuk meg. Ha ott jártok, ki ne hagyjátok! 😉 A rövid szárazföldi kitérő után a Bohinji-tó felé vettük az irányt, hogy újult erővel vízre szállhassunk. Ehhez Bledtől nagyjából harminc kilométerre autóztunk, hangulatos falvak érintésével. A mintegy négy kilométer hosszú tó (legnagyobb szélessége 1,2 km) a legnagyobbik Szlovéniában (második a Bledi). Egy gleccservájta völgyben fekszik, a látványa varázslatos. Ahogy elértük a tavat, balkéz felöl találtunk egy parkolót (fizetős, parkolóórával) és átellenben a vízre szállást is könnyen megoldottuk. A pumpálást megspóroltuk ezúttal, mivel nem mentünk túl messzire, így a stand up paddle deszkákat a tetőre kötöztük. A Bledi-tóval ellentétben ez a hely nagyon csendes, kimondottan idillikus hangulatú, itt-ott akadtunk csak turistába. Gyönyörű, napsütéses, szélcsendes időt fogtunk ki, a tó közepén a látványtól egészen megszédültünk: a környező hegyek képmását láttuk a víztükörben.  A tó színe itt is szemet gyönyörködtető türkizes kéknek, hol zöldnek tűnt. A kellemesen langyos vízben itt is csobbantunk – tartotta még a nyári melegét. A tó átlag húsz méter mély, de néhol eléri a negyven métert is. Pár órás evezés után útunkat Ausztria felé vettük, Karintia tavait felfedezni, de ez már egy másik történet… Folyt.köv.