You are currently viewing SUP-os helyek a világban: 3. rész Szlovénia (Bledi-tó, Bohinji-tó)

SUP-os helyek a világban: 3. rész Szlovénia (Bledi-tó, Bohinji-tó)

Türkizkék vizű tavak, hófödte csúcsok, megkapó táj. Szlovéniának egész biztosan ott a helye minden stand up paddle-es bakancslistán! bled Előre bocsátom, a mostani bejegyzés korántsem teljes: a szlovéniai supos kalandozásunk mindössze egy napig tartott. Ez alatt az idő alatt lehetetlen az ország jelentős vizeit stand up paddle deszkán bejárni, de nem is ez volt a célunk. Elsősorban a Bledi-tó miatt jöttünk ide, amit már nagyon régóta terveztünk felkeresni, sok szépet hallottunk, olvastunk róla. Az csak hab a tortán, hogy a közeli, meseszép Bohinji-tó is belefért a programba. A korábbi „SUP-os helyek a világban” sorozat  1-2. része (Fokváros és Kauai) egy átható képet ad a térség SUP lehetőségeiről. A mostani, harmadik rész, minden reményem szerint a jövőben bővülni fog további hasonló fantasztikus szlovéniai élményekkel, mint a mostani, hiszen rengeteg errefelé a látnivaló és lehetőség. (Ha másért nem is, a Vintgár szurdok miatt  biztosan visszatérek). Most a Bledi és Bohinji állva evezős kirándulásunkat mesélem el nektek. bled1 Egy szeptemberi délután indultunk útnak a tihanyi SUP Centerből két RED 10’6 Ride felfújható felszereléssel. Átkompoztunk a déli partra és autópályán meg sem álltunk a célig, így nagyjából négy és fél óra alatt Blednél voltunk. A hegyekkel körülvett városka nagyon hangulatos, de rengeteg itt a turista, még utószezonban is. Nemhiába Szlovéniában ez az egyik legkedveltebb turistacélpont. Az éjszakát a számos panziók egyikében (Penzion Mlino) töltöttük a tó partján. Másnap reggel a szálló parkolójában pumpáltuk fel a deszkáinkat, ugyanis megengedték, hogy a kicsekkolás után is ott parkolhassunk, így aztán ott helyben rögtön vízre is tudtuk tenni a stand up paddle boardokat. Ez nagy könnyebbség volt, ugyanis a parkolás és egyben vízre szállás máshol a parton amúgy elég nehézkes – nincs mindenhol közvetlen megközelítési lehetőség – arról nem is beszélve, hogy fizetősek a parkolók és drágák is. A tó körbe-körbe mindössze 6 kilométer, így könnyedén bejártuk állva evezve. Magas hegyek – zömében havas csúcsokkal – veszik körül, az egyiken áll az impozáns Bledi-vár (éjszaka is gyönyörű kivilágítva). bled4 A tó közepén a meseszép Bledi-sziget a gótikus templommal a tekintetet már messziről vonzza. A szigetre – SUP híján – gondola-szerűségekkel (pletna) viszik át tömegével a turistákat (15.- euróért), ahol aztán pontosan száz lépcsőfokot megmászva juthatunk fel a templomhoz. A legenda szerint aki megkongatja a harangot, annak kívánsága teljesül. Mondanom sem kell, hogy napnyugtáig folyamatos a kongatás… A túra során mi mindvégig a vízen maradtunk, ahol a pletnásokon kívül alig volt forgalom.  Az evezés során csak pár SUP-ossal és evezős csónakkal találkoztunk szembe, noha a tavon kijelölt evezős pályák is vannak – állítólag számos evezős versenyt rendeztek már itt. bled2 Ha valakinek nincs saját deszkája, SUP felszerelést bérelni is lehet a tónál, a Villa Bled szálloda csónakházánál. A Bananaway cég szervez túrákat is, nekik ugyan helyben nincs centerük. Annak ellenére, hogy szeptember derekán jártunk és a vízmélység is eléri a harminc métert, többször megmártóztunk az akkor körülbelül huszonöt fokos üdítő vízben, ami mindamellett, hogy bámulatos türkizkék (vagy zöld?), kristálytiszta és átlátszó is. Az evezéssel elégetett kalóriákat a híres Bledi krémessel pótoltuk, ami mára a város egyik (gasztronómiai) szimbóluma lett. Mindenütt árulják, mi az eredetit, a Park Hotel kávézójában kóstoltuk meg. Ha ott jártok, ki ne hagyjátok! 😉 bohimj2 A rövid szárazföldi kitérő után a Bohinji-tó felé vettük az irányt, hogy újult erővel vízre szállhassunk. Ehhez Bledtől nagyjából harminc kilométerre autóztunk, hangulatos falvak érintésével. A mintegy négy kilométer hosszú tó (legnagyobb szélessége 1,2 km) a legnagyobbik Szlovéniában (második a Bledi). Egy gleccservájta völgyben fekszik, a látványa varázslatos. Ahogy elértük a tavat, balkéz felöl találtunk egy parkolót (fizetős, parkolóórával) és átellenben a vízre szállást is könnyen megoldottuk. A pumpálást megspóroltuk ezúttal, mivel nem mentünk túl messzire, így a stand up paddle deszkákat a tetőre kötöztük. A Bledi-tóval ellentétben ez a hely nagyon csendes, kimondottan idillikus hangulatú, itt-ott akadtunk csak turistába. Gyönyörű, napsütéses, szélcsendes időt fogtunk ki, a tó közepén a látványtól egészen megszédültünk: a környező hegyek képmását láttuk a víztükörben.  A tó színe itt is szemet gyönyörködtető türkizes kéknek, hol zöldnek tűnt. A kellemesen langyos vízben itt is csobbantunk – tartotta még a nyári melegét. A tó átlag húsz méter mély, de néhol eléri a negyven métert is. Pár órás evezés után útunkat Ausztria felé vettük, Karintia tavait felfedezni, de ez már egy másik történet… Folyt.köv. bohimj1

This Post Has One Comment

  1. Hanák Feri

    Köszönjük ezt a csodás és részletes beszámolót.:) Biztos, hogy egyszer mi is elmegyünk ide.:)
    Hálás köszönet:
    Hajni&Feri

Comments are closed.